Ennyit ér egy ember...
Jelenleg hivatalosan 47.000 forintot…!
"Matolcsy gazdasági miniszter szerint a Start-programban résztvevők nettó 47 ezer forintot kapnak, ez lényegesen magasabb, mint a korábbi 28 500 forintos bérpótló juttatás. Ha valaki 28 500-ból meg tudott élni, annak nagyon jót tesznek a magasabb összeggel - tette hozzá ." (.hir24.hu/gazdasag/)
A kivastagított mondat vérlázítóan cinikus!
„Az eredeti, hangfelvétel szerint az MTI riportere azt kérdezte tőle: "ön szerint meg lehet élni havi 47 ezer forintból?" Erre Zsiga Marcell azt válaszolta: "az MSZP azt hirdette, hogy 28 ezer forintból is meg lehet élni, én azt gondolom, hogy a 47 ezer forint ehhez képest egy jelentős javulás, jelentős eredmény, és azt kell látni, hogy az embereket arra kell szorítani, aki munkát kerül, hogy az legyen az érdeke, hogy munkát végezhessen és munkát végezzen, hiszen 47 ezer forint jóval nagyobb, mint az egyszeri segély összege." Ezután jött a következő kérdés: "ön meg tudna élni 47 ezer forintból?" A fideszes képviselő erre azt válaszolta - és ezt idézte az RTL Klub is - "biztosan meg lehet élni 47 ezer forintból, biztosan meg lehet élni 47 ezer forintból, igen, azt hiszem, igen."” Népszava
Egy dolog van, amiről sokan nem vagy csak nehezen tudunk beszélni, ez a nyomor, főleg a saját nyomorunk.
Miért? Mert, ennél - ahogy sokan most élnek, közmunkából, 47.000 Ft-ból és ezt a helyzetet a kormány hosszabb távra tervezi - lejjebb már nincs. Ez nem annak a szégyene, aki így kényszerül élni, hanem azoké, akik a helyzetet teremtik, amiből sokak nyomora fakad.
Vannak karrier tanácsadók, vannak álláskeresési tanácsadók, sőt már vannak olyan „magán csődbiztosok” is, (láttam a tévében) akik elmennek a családhoz és megtanítják őket, hogy hogyan kell kijönni abból, amijük van. Ez arról szól, hogy ésszerűsítéssel, tanácsokkal segítenek a meglévőt beosztani. Persze ezt csak egy bizonyos összegből lehet megtenni. Az egész dolgot én inkább nevetséges erőlködésnek tartom, mint hasznos dolognak, csak amolyan látványtanácsadásnak, mert ha van mit ésszerűen beosztani, akkor egy gondolkodó embernek nincs szüksége tanácsadóra.
47.000,-Ft-ot próbáljon meg valaki beosztani, ésszerűen.
Mielőtt egy kis egyszerű hétköznapi matekozáshoz folyamodnék, azért annyit meg kell jegyeznem, hogy a kormány ésszerűtlen gazdaságpolitikája az utóbbi hónapokban rohamosan inflálja a pénzünket.
Nem csak az, akinek 47.000-ből kellene megélnie, de az is, aki jóval többől él, havonta egyszer, a fizetés kézhezvétele után elmegy egy, a napinál kissé bővebb bevásárlásra. Ilyenkor tapasztalhatja bárki, hogy mindennek az ára hónapról, hónapra kúszik fölfelé, ha nem is drasztikusan sokkal, de drágul minden. A régi mondás szerint „a sok kicsi, sokra megy” és így bizony a végösszeg már drasztikus. Most csak az élelmiszerekről beszélek, hiszen az emberek jó része már kizárólag csak az élelmiszerboltok vásárlója, mert enni kell.
Nézzük csak azt a matekot!
47.000 forintja van valakinek, egy felnőtt embernek, egy hónapra és ebből meg lehet élni. Természetesen feltételezzük, hogy felnőtt, önálló emberről van szó, aki nem szülőnél lakik és eszik ingyen, mert akkor a 47.000 egyebekre esetleg elég, vagyis zsebpénz.
Emberünk tehát elsősorban lakik valahol, lakhatása függvényében akár lakbért, albérleti díjat, esetleg egy lakás törlesztő részletét, vagy közös költséget vagy kommunális adót fizet, tehát mindenképpen egy összeggel már számolhatunk. Gyanítom átlagosan nem is kis összeggel.
Az élet, ha úgy vesszük a legszűkebb háztartás működtetéséhez mindenképpen szolgáltatásokat kell igénybe vennie, ezeknek pedig havonta elég magas díjaik vannak. A minimum az elektromos áram, valamint a tisztálkodáshoz, főzéshez szükséges meleg víz előállításához szolgáló energia, (lehet villany vagy gáz) télen pedig pluszban a fűtés (gáz, villany, fa, szén, olaj, bármi, de pénzbe kerül)
Nem is számolok tévét, internetet, telefont, pedig az világunkban már természetes, mert az a 47.000 forint esetében már luxusnak számítana.
Ha a munkahely nem érhető el gyalogosan, akkor a tetemes közlekedési költségeket is be kell számolni a költségvetésbe.
Tegyük fel, hogy a lakhatás és a szolgáltatások, valamint a munkahely elérésének fedezésére emberünk a fizetése felét áldozza, ami egyáltalán nem biztos, hogy elég, de tegyük fel. (23.500)
Akkor jöhet az étkezés. (tekintsük úgy, hogy nem ruházkodik, mert csupa jó minőségű, tartós, minden tekintetben megfelelő ruhával és lábbelivel rendelkezik) Az élelmiszerek árairól most nem beszélek, mint tudjuk, már az alapvető élelmiszerek is elég sokba kerülnek.
A megmaradt 23.500,-Ft-ot elosztom 30 nappal, ez az átlag hónap, a végeredmény 783,-Ft. Azért próbáljon meg valaki napi 783,- forintból egészségesen vagy legalább elfogadhatóan étkezni, naponta legalább háromszori étkezést, minimum egy meleg ételt számítva. Nehogy elfelejtsük, hogy ebbe az összegbe, azaz a napi 783,-Ft-ba bele kell férnie az étkezésen kívül még az esetleges gyógyszerköltségnek (nem csak krónikus betegségek vannak, egyszerű megfázás, fejfájás vagy bármi előfordulhat) és minden olyannak, nevezzük egyébnek, amit kifelejtettem.
Lakni kell, enni kell, tisztálkodni, a ruháinkat tisztán tartani és télen fűteni kell. A munkahelyre el kell jutni. Ez a minimum. Emberünknek ugye így még nincs telefonja, kábeltévéje, számítógépe, gépkocsija, nem eszik meg egy ünnepi ebédet, nem iszik meg egy pohár sört vagy üdítőt sem, talán nem dohányzik, mert akkor sokkal rosszabb a helyzet, természetesen nem jár sehová a munkahelyén kívül, nem szórakozik, nem kulturálódik, NINCS CSALÁDJA, és NINCS GYEREKE, MERT NEM MERI VÁLLALNI.
Vegye a kezébe hó elején Matolcsy úr és Zsiga úr a 47.000 forintot, egy fillérrel se többet és mutassa meg, hogy kell megélni belőle. Úgy ám, hogy ne legyenek kifizetetlen számlák, azaz ne halmozódjon fel adósság, egyen is rendesen, ne fázzon, szóval magyarul úgy, ahogy ez mindenki másnak is sikerült még a tömeges munkanélküliség korszakát megelőző időkben.
Az a tény, hogy szerintem az illetékeseknek fogalma sincs, hogy milyen az élet.
EGY IGAZI MEGOLDÁS LÉTEZIK A MUNKA!!! A TISZTESSÉGES MUNKA, TISZTESSÉGES BÉRÉRT!
Az írás az Ellenszék internetes újságban jelent meg.
Az éhségmenetről...
Úgy tűnik, kezd feltörni a felszín alól, a mélyből az indulat. Ez az indulat még a maga módján szelíd, még nem hömpölyög a tömeg, még nem ragadott el mindenkit a jogos indulat. A szegénység miatti nélkülözés, az éhség, nagy úr!
"Munkát, kenyeret! - Útnak indult az éhségmenet
Elindult Miskolcról Budapestre hétfő délelőtt a polgármesterek és civilek által kezdeményezett Munkát, kenyeret! elnevezésű tiltakozó menet. Mintegy ötvenen vágtak neki gyalog a csaknem kétszáz kilométeres távnak a mínusz 12 fokos hidegben.
– Jóllakottan, tömött pénztárcával a zsebben, fűtött budapesti irodából nehéz meglátni, milyen végletekig elkeseredettek az emberek egy csereháti kis faluban, vagy éppen Miskolcon. Az itteniek panaszára „fönt” csak hümmögés a válasz, megy mindenki tovább, örülve, hogy neki még van munkája és tud enni adni a családjának. De nem dughatják tovább homokba a fejüket: aki éhes, egyre dühösebb lesz – fogalmaz Tóth Imre Miklós. Szavai szerint azért mennek a parlamenthez, mert a jobboldali többségnek minden törvényes eszköz ott van a kezében, hogy változtasson ezen a helyzeten." -(Népszabadság)
Olvasom a Népszabadságban a menetről szóló híreket, hallgatom a tévében a megdöbbentő riportokat, hogy hogyan akarják útközben ellehetetleníteni az elkeseredettség szülte megmozdulást. Ebben nincs semmi manipuláció, az egyszerű munkásemberek próbálnak valamilyen módon példát mutatva a többinek felkelni a sorsuk ellen, felhívni a figyelmet arra, ami már elviselhetetlen, a szörnyű szegénységre, a munkanélküliségre, az emberhez méltatlan életre.
Szégyellje magát mindenki, aki ebből csúfot űz, aki nem segíteni, hanem akadályozni próbálja.
Nem tudom miért, valahogy József Attila jut eszembe.
Az Ő szavait kérem segítségül, hogy elmondjam, úgy gondolom, a normális megélhetésért, az élhető életért, a munkáért folytatott harcban nem kéne senkinek úgy érezni, hogy máshová tartozik, más pártnak a tagja vagy a szimpatizánsa, mint a másik ember.
Ülök a számítógépem előtt, gondolkozom, tépelődöm azon, hogy hogyan és miért lett ilyen a világ.
A politika nem ok arra, hogy az emberek egymástól elkülönüljenek, az emberi kapcsolataikban, akár barátságaikban is úgy váljanak szét, mint mikor pártokba tömörülnek. Úgy ülök a szobámban és gondolkozom - az embertársaimról, akik addig, amíg valami csacskaságról van szó, addig lelkesen együtt mosolyognak, de ha közéleti dolgokról van szó, még ha egészen világos dolgokról is, máris kész az ellentét - mint ahogy a költő a múltba révedve nézte a határt
József Attila
A DUNÁNÁL (részletek)
Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve
nézem, amit meglátok hirtelen.
Egy pillanat s kész az idő egésze,
mit száz ezer ős szemlélget velem.
Látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak,
öltek, öleltek, tették, ami kell.
S ők látják azt, az anyagba leszálltak,
mit én nem látok, ha vallani kell.
Tudunk egymásról, mint öröm és bánat.
Enyém a mult és övék a jelen.
Verset irunk - ők fogják ceruzámat
s én érzem őket és emlékezem.
Izgalmas dolog a múltban kutakodni, csodálatos dolog a történelem, mindaddig csodálatos, amíg nem akarjuk megváltoztatni. Az elmúlt események felett hagyni kéne, hogy azok törjenek pálcát, akik benne éltek, "tették, ami kell".
A történelemtudósok elemzik, magyarázzák a megtörténteket, de megváltoztatni, meg nem történtté tenni nem lehet, nem kell és nem is szabad mindig a múltra hivatkozni.
Mindenki saját magán biztos tapasztalta már, hogy ha visszagondol valami régi hibájára és most esetleg már úgy gondolja, másképp tenné, de megtette és már nagyon nehéz vagy nem lehet változtatni rajta.
Anyám kún volt, az apám félig székely,
félig román, vagy tán egészen az.
Anyám szájából édes volt az étel,
apám szájából szép volt az igaz.
Mikor mozdulok, ők ölelik egymást.
Elszomorodom néha emiatt -
ez az elmulás. Ebből vagyok. „Meglásd,
ha majd nem leszünk!...” - megszólítanak.
Megszólítanak, mert ők én vagyok már;
gyenge létemre így vagyok erős,
ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál,
mert az őssejtig vagyok minden ős -
az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik:
apám- s anyámmá válok boldogon,
s apám, anyám maga is ketté oszlik
s én lelkes Eggyé így szaporodom!
A világ vagyok - minden, ami volt, van:
a sok nemzedék, mely egymásra tör.
A honfoglalók győznek velem holtan
s a meghódoltak kínja meggyötör.
Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa -
török, tatár, tót, román kavarog
e szívben, mely e multnak már adósa
szelíd jövővel - mai magyarok!
Minden, amit átéltünk eddigi életünk folyamán örökre bennünk marad, valamilyen módon nyomot hagy. Magunkban hordozzuk a gyermekkorunk emlékeit, a kicsi örömöket és a kicsi bánatokat, a rossz és a jó dolgokat és mindettől vagyunk olyanok, amilyenek vagyunk. Alakítottak rajtunk a barátaink, a gyermekeink, a munkahelyeink, a munkatársaink, a főnökeink és minden, ami valaha történt velünk. Bennünk vannak az őseink, a génjeinkben hordozzuk a tőlük kapott örökséget és mindebből valamit, valami töredéket továbbadunk a gyermekeinknek. Valahogy így van egymással a múlt és a jelen, egymásból következnek, javítani lehet, sőt kell, de törölni nem lehet.
Egész életünkben építkezünk, felépítünk valamit, amiről álmodtunk, amiről terveket szőttünk. Amiért dolgoztunk, dolgozunk, ami az értelme az életünknek, amit felépítettünk - ki ki a maga képességei szerint - azt senkinek nincs joga, semmilyen okból semminek tekinteni, lerombolni, elvenni tőlünk. Sem személyes sem politikai okból, nem lehet egy másik embert leértékelni.
- mai magyarok!
... Én dolgozni akarok. Elegendő
harc, hogy a multat be kell vallani.
A Dunának, mely mult, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai.
A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés.
Sokan, nagyon sokan csak dolgozni akarnak, nem akarnak semmi mást, még politizálni sem. Csak dolgozni és élhető életet élni.
Az élhető élethez, az emberi méltósághoz, a munkához, a betevő falathoz, a hajlékhoz, az élethez tartozó természetes, alapvető szükségletekhez mindenkinek joga van! Ez a jog nem függ a politikától! A jelenben azért kell dolgoznunk és harcolnunk, hogy ez a jog egyformán illessen minden embert és meg is valósuljon.
Az éhségmenetben menetelők is csak ezt akarják elérni, dolgozni, élhető életet élni. Vissza akarják kapni az életüket! Szégyenpír ég az arcomon, hogy léteznek olyan emberek, akik az éhségmenetben gyaloglókat képesek megcsúfolni, megalázni, úgy ahogy a mezőkövesdi Tállai András és társai tették.
"s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés."
Az írás az Ellenszék című internetes újságban jelent meg.
